(1893-1957)

Treviso tartományban született, a kötelező katonai szolgálat után 31 éves korában elindul misszióba Indiába. Elsősorban India észak-keleti részén dolgozott. Térítő munkájában szívesen használta a tömegkommunikációs eszközöket. Nem csak a gyerekeket nevelte, a családokat is látogatta. Alázatos volt, rengeteget imádkozott. Alapított egy fiatal nőkből álló csoportot is Mária Légiója néven, akiknek feladata a szegények és betegek látogatása és az értük imádkozás volt.

Vendrame Konstantin 1893. augusztus 27-én született San Martino di Colle Umbertóban, Treviso tartományában. Szülei, Pietro és Elena Fiori megtanították a munka, az áldozathozatal és mindenekelőtt az Úr szeretetére. Már kiskorában is kitűnt intelligenciájával és jóságával.

 1913-ban lépett be a szalézi noviciátusba Ivreában. Miután első tapasztalatait megszerezte a chioggiai Oratóriumban, letöltötte kötelező katonai szolgálatát, amely még jobban megedzte jellemét. 1929 márciusában pappá szentelték, és októberben, a Segítő Szűz Mária-bazilikában átvette a misszionáriusok feszületét.

 31 éves korában indult útnak Indiába. Shillongba érkezése után azonnal belekezdett a helyi nyelv elsajátításába, és ez hihetetlenül rövid idő alatt sikerült neki. Öt év leforgása alatt a rábízott plébániák híveinek száma szinte aránytalanul megnőtt, a megkereszteltek száma 400-ról 1449-re ugrott. Elsősorban India észak-keleti részén dolgozott. Folyamatosan látogatta a falvakat, találkozott az emberekkel és a kisgyerekekkel: elvegyült közöttük, kereste az emberi kapcsolatokat. Bement a szegények és betegek házába, segített nekik és beszélgetett velük, meghallgatta történeteiket, és miután a barátjuk lett, mesélt nekik Jézus életéről.

Felismerte a nők fontosságát a Khasi kultúrában. Alakított egy nőkből álló csoportot, akiket „Khasi Apostolnőinek” nevezett el; feladatuk a szegények és a kisgyermekek térítése volt.

Don Boscóhoz hasonlóan mindig az élen járt, térítő munkája során a falvakban is használta a tömegkommunikáció eszközeit, például levetítette Jézus életét. A vetítésen rengeteg olyan ember vett részt, akik utána azonnal kérték a keresztséget.

Konstantin atya figyelmet fordított a világi hitoktatók képzésére is, akik a közösségekben végeztek térítő munkát és elkísérték falusi útjaira. Jó szalézi módjára irányította a vasárnapi oratóriumokat; többszáz gyermeket nevelt, akiknek a családjaihoz is közel tudott férkőzni, így bővítve evangelizációs tevékenységét. A hinduk, muzulmánok és metodisták közé is elvitte a kereszténységet, olyan nagyszerűen, hogy Xavéri Szent Ferenchez és Szent Pálhoz hasonlították.

Nagyon alázatos ember volt, aki rengeteget imádkozott: mindig látszott, hogy kapcsolatban van Istennel. Mivel mélységesen tisztelte Jézus Szent Szívét, két szentélyt és építtetett neki, az egyiket Mawlaiban, a másikat pedig Wahiajerben.

Don Boscóhoz hasonlóan ő is gyermeki ragaszkodással szerette a Segítő Szűz Máriát, akiről folyamatosan beszélt. Alapított egy fiatal nőkből álló csoportot is „Mária Légiója” néven, akiknek feladata a szegények és betegek látogatása, és az értük való imádság volt. Egészen utolsó lélegzetvételéig Észak-Kelet Indiának ajándékozta magát: ruhája már annyira elnyűtt volt, hogy nem lehetett újra megvarrni. Szentként halt meg a Dibrugarh-i kórházban, 1957. január 30-án.

AZ EGYHÁZMEGYEI ELJÁRÁS KEZDETE: 2006. AUGUSZTUS 19.